Bejelentkezés

Login to your account

Username *
Password *
Remember Me

A “lakossági fogyasztó” és a “védendő fogyasztó” meghatározása

a VET-ben és a GET-ben

 

A villamos energiáról szóló 2007. évi LXXXVI. törvény (a VET) és a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvény (a GET) a villamos energia és a földgáz “lakossági” fogyasztóit megkülönbözteti a “nem lakossági” felhasználóktól.A megkülönböztetés a lakossági fogyasztókra nézve általában kedvezőbb szabályozást jelent a nem lakossági felhasználókhoz képest. A lakossági fogyasztókon belül elkülönítetten kezelt csoport a “védendő fogyasztók” csoportja, akikre külön speciális rendelkezések vonatkoznak.

Idézem a VET-ből a lakossági fogyasztó meghatározását (VET 3. § 42. pont): “Lakossági fogyasztó az a felhasználó, aki saját háztartása . . . fogyasztása céljára vásárol villamos energiát . . . és az így vásárolt villamos energiával nem folytat jövedelemszerzés céljából gazdasági tevékenységet. Ha a lakóépületben a műszakilag megosztott, önálló lakások száma meghaladja az épületben lévő nem lakás céljára szolgáló helyiségek számát, a felhasználót úgy kell tekinteni, hogy saját háztartás céljára vételez és a vásárolt villamos energiával nem folytat jövedelemszerzés céljából gazdasági tevékenységet.”

Tehát aki otthon nemcsak lakik, hanem dolgozik is (lásd pl. a munkaügyi szervek által most különösen szorgalmazott távmunka, de akár egy varrónő vagy könyvelő), az a definíció szerint “nem lakossági” felhasználó. Itt most eltekintek annak a kifejtésétől, hogy ez a minősítés a “lakossági fogyasztó”-éhoz képest milyen és mennyi hátrányt jelent, de vannak ilyen hátrányok.

A lakossági fogyasztók az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználók egyik csoportját képezik. Egyetemes szolgáltatásra jogosultak a kis- és középvállalkozások is, ezért nehezen érthető, hogy a lakossági fogyasztó fogalmából miért van kizárva az, aki a háztartási fogyasztásával együtt mért energiával kereső foglalkozást is folytat. Ha az egyetemes szolgáltatásra a lakosság és a kis- és középvállalkozás is jogosult, de a “lakossági fogyasztó” fogalmából ki vannak zárva azok a mikrovállalkozók, vagy akárcsak munkavállalók, akik otthon pl. számítógéppel távmunkát végeznek, vagy varrónőként, cipészként, tanárként, stb. a lakásuk egyúttal a munkahelyük is, akkor ezek az emberek a háztartási fogyasztásukkal együtt vannak kizárva a lakossági fogyasztók köréből, vagyis a háztartásukat is a vállalkozásuk részének kell tekinteni. Rájuk nem vonatkoznak a rezsicsökkentés rendeletei sem.

Kétségtelen tény, hogy a lakossági fogyasztó fogalmi meghatározásának első mondata szószerinti fordítása annak a meghatározásnak, amely az Európai Uniónak az energetikai szabadpiac bővítését célzó irányelvében olvasható. Ki van azonban ragadva a szövegkörnyezet összefüggéseiből, és nagyon távol áll az irányelv jól kifejezett céljától és szellemiségétől. Érzékelhető, hogy az EU-irányelv nem is a “lakossági fogyasztő”, hanem a “háztartási fogyasztás” fogalmát kívánta definiálni, és igaz, hogy ez a közzétett angol és német szövegben – mondhatni – félre sikeredett, de az is érzékelhető, hogy a szövegezők nem egy varrónőre, nem egy hímzőasszonyra, nem egy távmunkában adatfeldolgozást végző háziasszonyra, nem a törvénytervezeteket otthon tanulmányozó képviselőre, és nem is az előszobában kerekes széken suszterkedő mozgássérültre gondoltak. Nyilvánvaló, hogy a magyar jogalkotó szándéka sem ez volt.

A “védendő fogyasztók” meghatározása (VET 3. § 66. pont): “a lakossági fogyasztók azon köre, akik (jogszabályban meghatározott szociális helyzetük, vagy valamely egyéb tulajdonságuk alapján) a villamosenergia-ellátásban megkülönböztetett feltételek szerint vehetnek részt.” A ”valamely egyéb tulajdonságuk” a fogyatékkal élő emberekre utal. Egy saját magára utalt fogyatékkal élő emberre valóban megkülönböztetett figyelem irányul a VET-ben is, különféle, a fogyatékosság jellegének megfelelő kedvezményekkel (VET 64. §).

A lakossági fogyasztónak a VET 3.§ 42. pontja szerinti meghatározása minden otthoni munkát végző számára sérelmes, de különösen sérelmes azokra az egyébként védendő fogyasztókra, akik éppen a védendő státusra jogot adó fogyatékosságuk miatt csak otthoni munkát tudnak vállalni. Ezeknek a lakossági fogyasztók köréből való kizárása egyúttal a védendő fogyasztói státusukat is megszünteti, hiszen védendő fogyasztó csak lakossági fogyasztó lehet!

Véleményünk szerint a jogszabályban található problémát csak jogszabállyal lehet megoldani. Ehhez nem kell (és az EU-irányelv miatt nem is lehet) a VET 3. § 42. pontját módosítani, hanem a VET végrehajtásáról szóló kormányrendeletet [273/2007.(X.19.)Korm.] kell egy új paragrafussal kiegészíteni:

“1/A §

(a VET 3. § 42. pontjához)

Az a felhasználó, aki az így vásárolt villamos energiából jövedelemszerzés céljából folytatott gazdasági tevékenységhez kevesebb, mint 50 %-ot használ fel, lakossági fogyasztónak minősül.”

 

Hasonló megoldást javasolunk a GET 3. § 47. pontjához a 19/2009.(I.30.)Korm. rendeletben.

Ami pedig a lakossági fogyasztó VET szerinti és GET szerinti definíciójának második mondatát illeti, azt törvénymódosítással egyszerűen el kell hagyni. Ez már nem az EU-irányelvből van átvéve. Ilyen meghatározás nincs az EU-irányelvben, ez hungarikum. Nem tudjuk, hogy a jogalkotó mire gondolt, amikor egy nem régi törvénymódosítással a lakossági fogyasztó meghatározását ezzel kiegészítette. A jogalkotásban érvényesülni kell az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvének, azaz annak a követelménynek, hogy a jogszabály az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára világos és érthető legyen. Ez nem az.

Az ezzel azonos szövegű második mondatott a GET 3. § 47. pontjából is törölni kell.

 

 

Porpáczy Dezső                                                           2014.06.19.

Go to top